Vanāst sīļkidi vejīzt ka sūrvadādõks. Paldiņ sīļkidi vejūb sūŗimiz jagū pīlvadādõks ja trǭlõdõks. Sīedõb pierāst sīļkõd ja liestād sǭbõd kȭlbatõd pīksõ sūoldõd, kūjastõd ja ūdtõd peppiņdõks. Väggi vǟrtlizt kalād atõ brēţlizt. E’žmõks nēḑi vejīz veitõ, sīest võrgõd vȯ’ļtõ vȯ’ļtõ tõurõd, bet kalāmī’edõn rǭ’dõ vȯ’ļ veitõ. Brēţlizt vȯstājid ka vȯ’ļtõ vȯ’ļtõ set le’žgõlizt mǭmī’ed. Brēţlizt võrgiļ lekštõ vīž mīeztõ lǭja pǟl. Jegā ī’dõn vȯ’ļtõ vȯ’ļtõ kakš vȭrta. Võrgõd ȭ’dõn ētizt mie’rrõ, bet ūondžõl lekštõ viedām nänt ulzõ. Sa’ggõld īezõ nūziz sūr tōvaz. Kalāmī’ed i’zt võitõ jettõ touvõ kä’ddõ eņtš tõurõd võrgõd jarā kīstõbõks. Se tǟ’ntõks pūtõkst ja nälgõ. Sīepierāst, äbkartõs vȭlatijizzt mīerda, kalāmīed ka amā touvõks lekštõ võrgõd tagān. Bet je’ngõd kalāmī’ed lekštõ ukkõ: lǭja sai ǭŗad pǟl immar eitõd ja ro’vzt upāndizt. Pie’rrõ, ku võrgidi vȯ’ļ jemīņ, si’z brēţlizt võrgiļ lekštõ neļškiņ. Lǭja u’mmiznikā ētiz kuolm vȭrta, bet munt võižtõ kuolm vȭrta eitõ kȭrda pie’rrõ, mõitiz set kakš.