Tuoiz pǟvan, pandsõ ka’ļḑi kuo’ddõ kuijõm, Ants kūliz, ku Di’drõk nutīz tǟnda. Ildīņ ta īekiz strepīst mǭ’zõ ja rūoikiz kǭrandõl vaņțļõm, mis sǟl u’m. Sǟl vȯ’ļ Di’drõk, sūr kuoț sǟlgas. Kuoțšõ vȯ’ļ taptõd vā’ški. »Ārmaz piški Ants, » kītiz Di’drõk, »vī sīe vā’škiz Kuolkõ ja mī bǭikõd allõ jarā.» »Või mīnda tōvaz, mi’nnõn su’ggõ tämpõ ä’b vȯlks aigõ. Mi’nnõn kalād ve’l pī’lõbõd ilmõ rakāndõmõt ja tūlda ka u’m vaņțļõmõst tagān, algõ kalād īegõd tu’lta’bbõndõks.» »Kui si’z, » kītiz Di’drõk, »ma āndab si’nnõn eņtš loḑā, sīepierāst ma tǭ’b, la’z sa mīgõ vīgõ sīe vā’škiz jarā mīmõ. A’ž sa kīeldõd, se vȯlks mi’nnõn vastõ mīeldõ.»