Teksti

Ni ta u’m tund pi’vvõkuo’ddõ. Un ne’i ku ta u’m tund sīņõz eḑīzõ, kus ne lūd ātõ, ne’i ne lūd ātõ sadānõd [ḑžv>rkst ḑžv>rkst] mǭ’z. Un ni u’m neitst tund krūogõ tā’giž. Ni se krūodznikā mõtlõn, ku se neitst emīņ jelsõ ä’b ūo, ku ta ä’b ūo tund ve’l tā’giž. Un si’z ta u’m sǭnd pǟgiņ rǭ’dõ, bet si’z ta u’m noma’ggõn rujā seis nädīļt. Un si’z tä’mmõn pie’rrõ at vȯnnõd kǭzgõnd. Tä’mmõn u’m vȯnd joutõm brūtganā un sīepierāst ta u’m īstõn lǟ’nd nēḑi lūḑi sǭmõ. Sr. 11. XII 1923 Anni Ansenau (Andzenov) , 1866 Sr 91 Ūškad-kēņig krūonõ salāj Ikš perīmī’e pūoga kītiz, ku nänt nītsõ vȯnd ne’i knaš pǟva un ne’i pu’ggõn ūškakēņig pȭzišt ulz, võttõn ī’ž krūonõ pǟstõ mǭ’ un īž’ pand sīe krūonõ kilgõ ma’ggõm. Un dikţi lem pǟva sīe pǟva u’m vȯnd. Bet ta mõtlõb: kui ta sǭks sīe krūonõ eņtš kä’ddõ? Bet ni ta u’m lǟ’nd kuodāj un kītõn ī’ž eņtš izān, ku ne’i u’m vȯnd. Bet izā u’m kītõn, laz ta vȯstāg ūd zīḑõz krīzdag un laz ta la’gtõg sīe tuoiz pǟva sīņīž mǭ’, kus se ūškakēņig u’m ma’ggõn. Un si’z laz ta võtāg ī’d amā jõvā ibīz, un ku ta panāb sīe krūonõ krīzdag pǟlõ, si’z laz ta läkkõ jūrõ, bet ne’i aššõ laz ta istiegõ, ku ta ä’b sīezõ krūonõ pu’ggõ tā’giž. Un si’z ne’i tulīt ne’i ku ta sīe krīzdag sǭnd eņtš kä’ddõ sīe krūonõks, si’z laz ta astāg tulīt ibīzõn sälgõ uzreiz un laz ailõg kuodāj, kuije’n set se i’bbi võib ailõ īt.

Sr.
 
11.
 
XII
 
 
 
 
,
 
 
LV:
EE:
xii
kittõ1 vt ¤19
(a)kurināt (b)dedzināt (c)karsēt (d)svilināt
kittõ2 vt ¤32
ķitēt