„Vȯšiz mi’nnõn tutkām jubā līb jūsõ? „ mõtlõn su’ž. Bet ka sīe kõrd ta vȯļ vȯndzi: sǟ’l le’žgõl vȯļ kūrgõz. Su’ž pa’ņ siedā tǟ’dõl ja pǭliz kūrgõ eņtšõn a’bbõl. Se tepīz eņtš knǭb su’ddõn kurkõ ja ne’i set ne’i sai lū ulzõ. Ni kūrgõz kizīz su’d kä’dst palkõ i’ļ ä’btimiz. „Mis sa uidloppõn täsā rõkāndõd!“ nutīz suž tä’mmõn pǟlõ. „Mis sa vel ä’d tǭ’? Sa võid tie’nnõ, ku said eņtš pǟ mi’n kurkstõ tēritš ulzõ. Vȯi se vel um veitõ? Äb sõbrā sīestõ ku sa vȯ’ļd sidāli, sīe kõrd ma si’nnõ’n āndab andõksõks, bet tu’lbis sa vȱida ēņtšta mi’n riekstõ.“